Kezesség – milyen fajtáit különböztetjük meg?

A kezesség tulajdonképpen annyit jelent, hogy ha az adós nem fizeti a törlesztőrészleteit, akkor azt a kezesnek kell helyette megtennie – legalábbis a legtöbben ezt gondolják róla. Van benne igazság, azonban ennél némileg bonyolultabb a helyzet, hiszen a kezességnek több fajtája is létezik.

A kezesség alapvetően egy biztosíték a bank számára, és szerződéssel jön létre, amit írásba is kell foglalni a következőképpen: „a kezességi szerződéssel a kezes kötelezettséget vállal a jogosulttal szemben, hogyha a kötelezett nem teljesít, akkor ő maga fog helyette teljesíteni”, vagyis, ha az a személy, aki vállalja a kezességet egy hitelügyletben, az aláírásával hitelesíti a szerződést, köteles fizetni az adós helyett a bank felé – nem mindegy azonban, hogy mikor.

Mikor fizetésköteles a kezes?

A Polgári Törvénykönyv kimondja, hogy „a kezes abban az esetben köteles teljesíteni, ha a jogosult felszólította a teljesítésre”, tehát a kezesnek írásban közölt felszólítást kell kapnia, amikor fizetési kötelezettsége merül fel.

Az viszont már egyáltalán nem mindegy, hogy a felszólítást mikor kapja meg, illetve ténylegesen mikor kell a követelést rendeznie, mivel ez attól is függ, hogy melyik kezességtípusról van szó.

A kezesség három típusa:

• a sortartó kezesség,
• a kártalanító kezesség és
• a készfizető kezesség,

amelyek között a különbség legfőképp az, hogy a kezesnek mikor kell ténylegesen fizetnie az adós helyett.

Sortartó kezesség

A sortartó kezesség esetében a fizetési kötelezettség nem automatikus, azaz önmagában nem elegendő, ha az adós elmulasztja a törlesztést. Azonban a tartozás azonnali behajtásának elkerülése végett a kezesnek egy úgynevezett sortartási kifogást kell előterjesztenie a bank felé, ha az azonnal tőle szeretné a tartozást behajtani.

A sortartó kifogás lényege, hogy a kezesnek mindaddig nem válik esedékessé a fizetése, amíg a bank nem igazolja, hogy megpróbálta behajtani a tartozást az adóson, és a behajtás ésszerű időn belül nem vezetett eredményre – fontos, hogy mind a két feltételnek teljesülnie kell.

A behajtás természetesen kizárólag a megfelelő jogi úton történhet meg, vagyis nem úgy kell elképzelni a folyamatot, mintha egy régi gengszterfilmet néznénk, de a köztudatban élő behajtók sem feltétlen jelennek már meg az ilyen eseteknél, hiszen abból mindenféle probléma származhat.

A behajtás időtartama, illetve annak eredménytelen lezárása minden esetben egyedi elbírálás alá esik. Csak egy példa: ha a végrehajtás legelején jól látható, hogy a tartozás behajtása gyakorlatilag esélytelen, akkor a bank nem feltétlenül fogja megvárni, hogy a végrehajtási eljárás lezáruljon, mielőtt a kezesre terheli a fizetési kötelezettséget.

Kártalanító kezesség

A kártalanító kezesség lényege, hogy a kezes kizárólag arra vállal kezességet, amit az adóstól nem lehet behajtani, és csak akkor kell fizetnie, ha a bank már mindent meg is tett a tartozást behajtása érdekében, és a végrehajtás eredménytelenül zárult, azaz egyértelmű, hogy a követelés az adóson nem, vagy nem teljes egészében hajtható be.

Fontos, hogy ugyan rengeteg időt lehet nyerni az által, hogy az adós elleni jogi eljárások lezárulása akár évekig is eltarthat, ám nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az adós tartozása időközben nő a késedelmi kamatokkal és a jogi eljárások költségeivel is.

Készfizető kezesség

Készfizető kezesség esetén a banknak nem kell várnia, hiszen semmilyen jogi eljárásra nincs szükség, azaz azonnal a kezesre terhelheti a tartozást, ő pedig nem hivatkozhat arra, hogy azért nem törleszt az adós helyett, mert a követelés rajta is behajtható lenne. Ebből levonható a következtetés, miszerint a készfizető kezesség a legrosszabb választás a három kezességtípus közül – legalábbis a kezes számára, ennek ellenére a gyakorlatban a legtöbb kezesség a készfizető típusból kerül ki.

A készfizető kezesség vagy a felek által megkötött szerződés alapján jön létre, vagy pedig jogszabály hozza azt létre. A készfizető kezességről a szerződésnek kifejezetten rendelkeznie kell!